Az én szabályaim!

Tavaly áprilisban fogadtam az egyik munkatársammal, hogy meg bírom enni az egész adag milánói sertésbordát, amit rendszerint a szomszédságunkban lévő étteremből hoztam át, ahol kevés pénzért kétszer annyi kaját adtak, úgyhogy "megérte". Aki nem tudná (ugyanis én sem tudtam), a milánói sertésborda egy hatalmas tál milánói makaróni, vastagon megszórva sajttal, s betakarva egy fél méteres rántott hússal.



Elkezdtem "falatozni", 20 perc után éreztem, hogy ez nem fog menni, de nem hallgattam a testemre, csak ettem tovább! Amikor már úgy éreztem, hogy nem bírok többet lenyelni, mert azon nyomban ki is fog jönni, abbahagytam... Olyan rosszul éreztem magam, hogy azt hittem visszatálalom az éthordómba azt a fél disznót!
Helló, mélypont!!!  Csak annyit kérdeztem magamtól: "Hé, te ott!!! Mit teszel magaddal?!"
Oké, hogy imádtam és imádok enni, de hogy rosszullétig egyem magam, na az már nekem is sok volt. A fogadást elbuktam, egyébként ha nyertem volna, akkor másnap egy ingyen ebéd ütötte volna a markomat. Ebből is látszik, hogy a kajáért mindent megtettem :'D

Ezután a barátnőm elrángatott spinningre, azt hittem, ott fordulok fel! Ömlött rólam a víz, nem kaptam levegőt, próbáltam felvenni a tempót a többiekkel, de olyan voltam, mint egy rakás szerencsétlenség (vagyis inkább két rakás). Hetente kétszer mentünk, ő volt az én húzóerőm :) A mozgást kezdtem megszeretni, már otthon is nekiálltam tornázgatni és láttam, hogy alakulok, de az étkezéssel egyszerűen nem jutottam dűlőre, ezért meghoztam a saját szabályaimat, amiket szigorúan be is tartottam:

1. Édesség kizárólag délig!
2. Megpróbálok többször enni keveset!
3. Az étkezések előtt meg kell innom 3-5 dl vizet!
4. Ha szedni akarok még egy tányérral az ebédből, akkor nem szedek, úgyis csak az íze és nem a farkaséhségem miatt enném meg. (Tudtad, hogy a tested lassabban veszi észre, hogy ettél? Ha az étkezések után vársz egy picit, esetleg iszol egy teát vagy vizet, akkor érezni fogod, hogy tele vagy!)
5. Ebéd után iszom egy teát, mert a meleg folyadék oldja a gyomromban lévő zsírokat ;)

Az első 5 kilómat így adtam le és egyáltalán nem volt megerőltető feladat, nem voltam éhes, fáradt, nem volt bűntudatom, pedig ettem, de mégse annyit, mint régebben :) Egyébként nem titok, nem voltam annyira túlsúlyos, a 68 kilós össztömegemet 58 kg-ra cseréltem, mindehhez hozzá tartozik, hogy 162 cm magas vagyok. Amikor elértem a 64 kilót, akkor kellett cselhez folyamodnom, mert a jól összetákolt házi szabályaimmal már nem mentem semmire! Ha nagy túlsúlyod van, akkor viszonylag nagy súlyfelegtől megszabadulhatsz a kalóriák számolása nélkül, pusztán a fenti 5 szabály betartásával, próbáld ki! :)

Amikor nálam megállt a súlycsökkenés, akkor kezdtem el számolni a kalóriákat és ez is működik!!! Kiszámoltam az ideális (vágyott) testsúlyomhoz illeszkő alapanyagcsereigényemet és hozzáadtam plusz 10 %-ot. Nem rohanok sehová, a hízást sem siettem el, úgyhogy a fogyást se fogom (te se tedd!) ;) Ha az alapanyagcsereigényed alá mész, akkor hízni fogsz, még a kevés kaja is rád ragad, mert a szervezeted megszokja, hogy nem táplálod rendszeresen. Bekapcsol védekező mechanizmus és raktározni fog, úgyhogy jól lődd be a napi kereted! Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ;)